Kezdőlap / Komment / Fanyar mosoly, nem Hahota

Fanyar mosoly, nem Hahota

Tegnapi (bomba)hír volt, hogy 25 év után ismét megjelent a Hahota. Érdemi információk hiányában hát nem csoda, ha elkapott a “Muszáj egyet vennem!” érzés.

Gyermekkorom része volt a Hahota, épp úgy, mint a Pajtás, az iskolaköpeny, vagy a takarékbélyeg. Így talán nem csoda, ha felcsillan az ember szeme, mikor vissza köszön valami a múltjából, esetleg újjá is éled. Bár ilyenkor azért ott van az emberben a félsz, hogy csalódhat is. Nem ok nélkül…

A Hahota első száma 1980-ban jelent meg, 12 forint 50 filléres áron. (Bizony!) A 164 oldalon volt minden: viccek, képregények, sztorik, rejtvények, de még kifestő is!… Lehet, hogy csak az idő szépítette meg ennyire az emlékeket, de hát na.

Hahota 01

Aztán 1992-ben jelent meg az utolsó, szám szerint a 48-ik Hahota, 114 oldalon, de már 39 forintért. A tartalom továbbra is megvolt, de már azért érezhető volt a változás szele: “reklámok” is megjelentek az újságban, kicsit döcögőssé vált a megjelenés.

Hahota 48

És tegnap, futótűzként terjedt a hír, hogy 25 év után megjelent a Hahota soron következő, 49-ik száma. Mivel semmi konkrétumot nem találtam (azóta már frissültek bizonyos infók), így naná, hogy be kellett szereznem egy példányt belőle.

Hahota 49 előlap

Amikor nagy nehezen megpillantottam egy multi újságos standján, akkor ért az első csalódás: “Ez kurva vékony!… Már csak ránézésre is.” És tapintásra is az volt. Ezek után talán nem is annyira meglepő, hogy félve néztem meg a hátoldalát.

Hahota 49 hátoldal

Igen, ez a második számú konkrétum: 495 forint. Az első, a maga 98 oldala…
Nem is tudom, hogy melyik az elszomorítóbb: az ár, vagy a “mennyiség”. Ja, és a minőségről még szó sem volt, bele se néztem.

Hahota 49 belső oldal 1.

A zsebkönyvet kinyitva, rögötön az első oldalon egy (rajzolt) Kinder tojás és egy “Kinderesített” tyúk, felette pedig a felirat: “KINDERMAGOS TIK”… A Hahota újbóli megjelenését meg a Ferrero támogatta, mi?

Hahota 49 belső oldal 2.

Az impresszumot bogarászva, némileg talán reménykedésre adhat okot az olyan nagy nevek, mint pl. Sajdik Ferenc, Dargay Attila, vagy éppen Balázs-Piri Balázs visszaköszönése.

Hahota 49 belső oldal 3.

Talán jól látszik az utolsó képen: baromi aprók a betűk. Igaz, szerencsére ez a ritkábbik eset, de akkor is! Én olvasáshoz szemüveget viselek, de igen erősen megharcoltam azért, hogy el tudjam olvasni.
De mondok mást… Adott hét politikus (igen jól sikerült) karikatúrája, felette a kérdés: “A rendszerváltás politikusai – kik ők?”. Meg tudná nekem bárki is mondani, hogy így, ebben a formában ez miért vicces? Vagy, ha a fiatal generációnak szól a kiadvány, akkor egyáltalán mi szükség a politikára?

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem örültem a hírnek, miszerint folytatódik a Hahota. Mint ahogy akkor sem mondanék igazat, ha letagadnám, hogy a “könyvet” lapozgatva időnként ne mosolyodtam volna el. De ez, valójában inkább volt csak fanyalgó mosolygás, mint sem őszinte hahota. Mert bizony -ahogy szokás mondani- van baj, nem is kevés. Szép dolog a törekvés, hogy visszahozzunk valamit a múltból, ami jó volt, amit szerettünk. De a törekvés önmagában kevés, mert ugyan érezni a próbálkozást, hogy lépést tartsunk a korral, de ez mit sem ér, ha közben elveszik mind az, amit szerettünk a Hahotában: a szellemesség, a játékosság, a tanítás. 

 

Aki esetleg inkább a régi Hahotákat olvasná, az megtalálja mind a 48 kötetet az oldal Google Plus-os közösségi oldal megfelelő részén

Ez is érdekelhet

Dú jú szpík idegenül?

A kormány egyik (újabb) elmebaja, miszerint csak hazai készítésű filmek, sorozatok mehetnének a tévében magyarul …

Vélemény, hozzászólás?