Kezdőlap / Blog / A lány a metrón

A lány a metrón

Szokásos hétfő, metrózás. Szól a zene a fülesemben, nézem az embereket. Semmi. Majd egy piros pólós lány is felszáll, leül. Van valami furcsa abban, ahogy ül. És úgy az egész lányban…

Nézem őt. Fejét félig lehajtva tartja, rezzenéstelen arcát többnyire takarja a haja. Nem szoktam szemkontaktus kialakítani metrón (se) senkivel, nem kellenek a félreértések. Vele, ha kartam volna se sikerül a közös pillantás váltás. Csak ült, nem nézett senkire és semmire. Kissé meggörnyedve, egyik válla sokszor feljebb volt a másiknál, pedig (járása alapján) nem lehetett gerincproblémája. Egyik keze a táskája mögött volt, másik meg előtte. Görcsösen ökölbe szorítva…
Néha, mikor a metró hirtelen megindult, vagy épp fékezett, és az emberek ilyenkor óhatalanul kicsit megbillenek, ő mindig összerándult. Nem csak úgy éppen csak. Inkább úgy, mint a pókiszonyos, akivel megpróbálnak megsimogattatni egy tarantulát.

Nem vagyok szakember. Meg senki se. De vak se… Ez a lány vagy épp most esett át egy nagy csalódáson, vagy bántalmazták. Akár “csak” lelkileg, akár testileg.
Elnézvén ahogy feláll, az emberekkel való érintkezést kínosan kerülve az ajtóhoz megy majd leszáll, egyre csökken bennem a szerelmi csalódás esélye…

Nem tudom miért hagyott bennem ilyen nyomasztó, és rossz érzést ez az utazás. Mint ahogy azt se, hogy miért gondoltam úgy, ezt le kell írnom…

Ez is érdekelhet

A nagy szívás #1

Úgy döntöttem, hogy itt az ideje átállnom e-cigire. Na jó, nem én, hanem a párom… …

Vélemény, hozzászólás?