Kezdőlap / Blog / Kurázsi, avagy búcsú a kollegáktól

Kurázsi, avagy búcsú a kollegáktól

Mi történik akkor, ha belefáradsz az örökös túlórázásba, túlhajtásba, stresszbe, és nemet mondasz? Úgy értem, azon túl, hogy kirúgnak…

Képzeld el, hogy a munkaidőd 15:30-tól 23:30-ig szól. Képzeld el azt is, hogy külsős munkavállaló vagy. Képzeld el még azt is, hogy az utolsó BKV-busz 22:44-kor indul (éjszakai járat meg “kicsit arrébb”), így -elvileg- rá vagy kényszerülve arra a “taxira”, amit a munkáltatód hív, szigorúan csak azután, hogy a munka be lett fejezve. Ehhez még képzeld el azt is, hogy az esetek 90%-ban nem napi nyolc óra a munkaidőd, hanem 10-14 óra. Képzeld el, erről nincs semmilyen szerződés, mint ahogy a túlóra elrendeléséről se. Végezetül pedig képzeld el mind ezt folyamatosan, hónapokon keresztül.

Aztán egy csütörtöki napon közlöd a feletteseddel, hogy te pénteken fél éjfélkor hazamész. Ha kész a meló, ha nem. És pénteken haza is mész.
Majd egy héttel később, egy hétfői napon, szintén közlöd, hogy pénteken haza fogsz menni. Ha kész a meló, ha nem. És pénteken haza is mész.

Aztán a következő hét hétfőjén meg is köszönik a munkád.

Na jó. Nyílván nem azért rúgtak ki, mert hazamentem a rendes munkaidőm végén (munkát nem befejezve). Más kérdés, hogy még másik 14 kollega is így tett. A 21 fős műszakból…

Isten látja lelkem, senki nem szólt nekik, senki nem hívta őket.

Lehet, hogy ők is belefáradtak az örökös hajtásba, a folyamatos túlórázásba, a kialvatlanságba, a családjuk mellőzésébe? Lehet, hogy csak jelezni kívántak dolgokat a vezetőség felé, ha már meg nem hallgatják őket? Vagy egyszerűen “csak” volt bennük annyi kurázsi, annyi összefogás, hogy mertek szembemenni, és megpróbáltak élni a lehetőségeikkel, és tenni a változásért?

Tudnotok kell, bár nem tudtam elköszönni tőletek, de sokat nőttetek a szememben. Bízom benne, hogy pozitív változások sorát indítjátok el, noha abban is biztos vagyok sajnos, hogy nem ússzátok meg retorziók nélkül “azt” a pénteket – Ti sem. De mint tudjuk, a történelem ismétli önmagát, csak a szereplők változnak. Láttunk itt már vezetőséget jönni és menni, és Ti még fogtok is látni. Addig is kitartást nektek!

Ez is érdekelhet

És akkor…?

Lassan egy napja, hogy szavazott az ország. Majd izgult, reménykedett, értetlenkedett, meglepődött, végül csalódott. Köztük …

Vélemény, hozzászólás?