Kezdőlap / Blog / Minden más

Minden más

Két évvel ezelőtt, már a (mű)fenyőfa fel volt állítva, igaz, díszítve még nem. Már néhány karácsonyhoz köthető készülődési “dolog” kezdett látszani. És épp ünnepeltünk. Ma viszont még ki sincs csomagolva a műfenyő, karácsonyi készülődésnek nyoma sincs, ünneplésről pedig ne is beszéljünk…

Stephen King írta:

A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak (…) S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen.

Jó pár évvel ezelőtt költöztem vissza Pestre szüleimhez. Tönkre ment az akkori kapcsolatom, ennyi…
Széthullott felnőtt, de nem revényvesztett gyermek voltam. A szülők pedig nem ok nélkül szülők.

Faterom nyugdíjasként, szerető férjként igyekezett muterom életét megkönnyíteni, míg ő dolgozott: mosott, főzött, takarított, bevásárolt, sötöbö. Igaz, néha a “konyhai mutatványa” után, fél napig takírott utána muterom, de hát na! Ez így volt rendjén. Szeretet ez is, az is.

Karácsony közeledtével faterom (is) egyre aktívabb lett a konyhában, mindannyiunk legnagyobb örömére. Javában készültek a bejglik, a mézeskalács figurák, “előízelítők” a majdani a sütikből. Gyúltek szép sorban az élelmiszerek, alapanyagok, fűszerek a konyhában, húsok fagyasztóban, kezdett kialakulni a “hely szűke” szitáció. Szépen elkezdődött a lakás feldíszítése is, amit szerintem mindenki utált, beleértve fatert is, de általában mégis mindig ő követte el. Így hát nem meglepő, hogy volt közben hol egy kis borozgatás, hol egy kis pálinkázás, ahogy az kell.

Aztán tavaly novemberben faterom meghalt. Félbe szakítva a karácsonyi készülődést. És minden mást is.

Azóta eltelt egy év, és minden más lett. Egyik szürke nap követi a másikat. A lakás ugyan már fel van díszítve, de a műfenyő még mindig kint pihen becsomagolva az erkélyen, várva, hogy beköltözhessen végre a meleg szobába.

Egy falatnyi sütemény nem készült még, ami a karácsonyhoz lenne köthető. Se bejgli, se kókuszgolyó, semmi. De még csak az alapanyagok is igen szórványosan vannak meg. Nem mintha, nem lenne igény rá. Az van, csak erő nincs. Lelkierő.

Pedig én annyira sütnék Neked tortát! Pont úgy, mint két évvel ezelőtt ilyenkor: éjjel. És ugyan úgy magyarázkodnék is, mint akkor, hogy mi a frászt is művelek én valójában hajnali kettőkor a konyhában. Igen, nem szeretnék semmit se jobban most éjjel, mint tortát sütni Neked! Mert tudnám, hogy délután felvágod azt a tortát meghatódva, és koccintunk egyet az egészségedre. Vagy kettőt is…

Boldog születésnapot drága édesapám!

Ez is érdekelhet

Bar(l)angolás

Köztudottan nem vagyok egy sportos ember. Párom viszont igen, rendszeres résztvevője a különféle futóversenyeknek, ahova …

Vélemény, hozzászólás?