Zöld palacsintát életemben csak egyszer csináltam, ételfesték segítségével, április elsején. Ma sikerült “reprodukálnom”, de ezúttal ételfesték nélkül…
Elözmény
Nem olyan rég, öcsém áradozott arról a májjal töltött, spenótos palacsintáról, amit egyszer (vagy többször) faterom készített. Én bambán bámultam, nem értettem miről beszél. Mint kiderült, annó én kimaradtam a jóból…
Faterom tavaly meghalt, így ő már nem készít(het)i el, viszont a beszélgetés elültette a bogarat a fülembe. (Nem, én nem vagyok egy ilyen jó fej bátyó.) Így hát meginterjúvoltam muteromat, hogy mit és hogyan kell, aztán ma jól nekiveselkedtem. Szeretem a kihívásokat…
Elég szörnyűséges pillanat volt, mikor a palacsinta tésztában landolt a spenót…
Palacsinta és spenót
Elkeverés után, ez inkább emlékeztetett a sóskalevesre…
Sóskaleves…?
Sütés közben aggódva szemléltem, hogy ebből vajon mi fog kisülni? Szó szerint…
Hogy ebből mi fog kisülni?
Palacsintának ugyan palacsinta formája van, és talán még az állaga is olyan, de ez, akkor sem bizalomgerjesztő…
A “palacsinták”
Tekintve, hogy párom nem eszik húst, így töltelék címén improvizálnom kellett…
Érdekes lesz
Máj helyett spenót, tojás, fokhagyma, pépesítve… Igen, kábé olyan szörnyű, mint ahogy kinéz…
Vegatöltelék
Na ez már azért jobban néz ki, lássuk be…
Hagymás-májas jóság
“Palacsinták” és a töltelék harcra készen…
Sorakozó
Kettőt a biztosból…
Ez a biztos
Egyet kíváncsiságból…
Ezt csak módjával
Ennyi elég is lesz…
Jó étvágy!
Nem mondanám, hogy engem hanyatt vágott, de végül is rossznak sem nevezném. Inkább szokatlan volt. Viszont a többieknek bejött. És ennek viszont örülök…
Hogy mikor csinálok legközelebb (csinálok-e egyáltalán, lesz-e rá igény), még nem tudom.
Nem tudom, édesapám ezt annó hogy csinálta, de remélem nem bénáztam el. Már csak azért is, mert ezzel a “kísérletezéssel” (is) próbáltam rá emlékezni kicsit…
