Negyedik életévében kezdett érezhetően döcögőssé válni szeretett telefonom, így kénytelen voltam leváltani őt év vége felé. Kapóra jött, hogy a Diginél van előfizetésünk, így egyszerű volt a váltás…

No de ne rohanjunk ennyire!…

Szeretett (s olykor nem titkoltan gyűlölt) telefonom egy Huawei P9 Lite volt. Paraméterei (ld. linken) négy évvel ez előtt még tökéletesen megfeleltek. Nekem… De hát az idő előre haladtával az én igényeim ugyan nem nőttek, viszont az alkalmazásoké annál inkább. Így csak idő kérdése volt, hogy mikor kezd el “elavulni”. Tavaly év közepe felé jutottunk el odáig, hogy egy feltöltéssel már csak maximum egy bő fél napot bírt. A lassulás mértéke egy dolog, ahogy a random újraindulások és hasonlók is. Érlelődött (és még most is érlelődik) a gondolat, le kellene cserélnem.

Az év utolsó napjaiban (28-án) a gondolatot tett követte, s bementem egy Digi ügyfélszolgálatra érdeklődni a Digi Mobilról, mint olyanról. Húsz perccel később, már egy szerződéssel, két simkártyával és egy új készülékkel a kezemben úton voltam haza.
Tekintve, hogy a hosszabb távra kiszemelt készülék jelentősebb összegbe kerül, és év végét (értsd: ünnepek utáni teljes kiköltekezést) írtunk, így reális megoldásként egy “átmenetinek” szánt, alsó-középkategóriás telefon lett belőle, a DIGI R2-nek nevezett készülék.

Mielőtt belemennénk a dolgokba, tisztázzuk: nem vagyok szakértő, sem szakújságíró, sem borult agyú kütyübajnok. Csak valaki, aki most jól megvéleményezi a címben említett telefont. Ezért bocs, ha elmaradnak a klasszikus zsargonok, a mindenféle benchmarkok, meg hasonlók.

Szóval DIGI R2…
Én is próbáltam kideríteni, hogy a cég mely márkát/készüléket vásárolhatta fel, de mindenhol azt írják, hogy a készülék lánykori neve Oukitel C17 Pro. Ami akár még igaz is lehetne, ha a készülék hátlapján három kamera lenne, nem pedig kettő…

Jöjjön pár unbokszing kép!

[intense_gallery lazy_load=”1″ layout=”square” include=”1086,1087,1088,1089,1090,1091″ exclude=”1086,1087,1088,1089,1090,1091″]

 

Mivel minden fontosabb technikai paraméter megtalálható a doboz hátulján, ezt nem is részletezném. Maximum a szoftveres részt egészíteném ki egy “névjeggyel”:

[intense_gallery lazy_load=”1″ layout=”square” include=”1093,1094″ exclude=”1093,1094″]

 

Hogy teljes legyen a kép (micsoda szófordulat!), íme a gyárilag telepített szoftverek “listája”:

 

Két simkártyás készülékről beszélünk -természetesen-. Mivel a belső tárhelye négyszer akkora, mint az SD kártyámé, amit a P9-esemben használtam -és kongott az ürességtől-, így teljesen evidens volt, hogy megtartva régi a simkártyát, használni fogom a Digiset is.

Mint az a fenti képeken is -talán- látszik, kicsit hosszúkás a kijelző, és ráadásul lyukas is, a kamera miatt. No ez pont olyan szarul is néz ki, mint ahogy elsőre hangzik. Ehhez hozzá jön még a 720×1560-as felbontás, meg a kijelző minősége. Szörnyű! Legalábbis a P9 után szoknom kellett.

Viszont a sebességével elégedett vagyok. Így, P9 után. Kellően flottul megy, nem akadozik, nem gondolkodik. Megy korrektül. Mondjuk az is igaz, nem használok nagy programokat, sem játékokat. Csak piciket, a szokásaim rabja vagyok.

Ami ambivalens érzelmeket keltett bennem az a hang. Nagyon begyere, hogy van hangerő. Sokat elárul, ha csak annyit mondok: ha tömegközlekedési eszközön utazva megcsörren a telefonom, azt meghallom. És mindenki más is. Bárhol is legyen a járművön.
Viszont filmet nézni, zenét/rádiót hallgatni inkább fülessel, mert a hangszórók hiába hangosak, iszonyatos “doboz hangúak”.

Letakarítva a felesleges (apró) programokat, kábé 10 giga a felhasznált terület mennyisége (most, hogy már belaktam úgy ahogy, így 15). A Google szarjait csak tiltani tudtam, törölni sajnos nem. Viszont a gyári launchert kénytelen voltam lecserélni, mert használhatatlan volt. Megszokások embere vagyok, mégis cserére vetemedtem; ergó tényleg gáz volt. (Most valami Poco Launchert használok -mert azt írták, hogy ez hű meg há-, de ettől sem vágtam hanyatt magam túlzottan.)

Végezetül jöjjön az utolsó fontosabb szempont, a fényképek készítése! (Oké, tudom: fotózni fényképezőgéppel, mobillal meg telefonálni.)
Van egy gyári alkalmazás (névjegye nincsen), fotó illetve videó mód. A fotókon belül vannak a különböző módok (éjszakai, portré, tűzijáték, stb.), összesen 14 lehetőség. De minek?.. Merthogy hiába állítom be pl. automatikusra, fotózás (alkalmazás bezárása) után egészen egyszerűen elfelejti azt, és visszaáll kikapcsoltra. Ahogy Besenyő Pista bá mondaná: Há nooormális?…

Az alábbi tesztképekről a következőket kell tudni:
– A bal oldali képek a gyár alkalmazással, a jobb oldaliak pedig a Camera MX 4.7.200-as verziójával készültek (merthogy az hű de jó),
– a képek közel azonos időben, közel azonos szögből készültek,
– a képek minden esetben “Automatikus” módban lettek rögzítve,
– a képek nincsenek tömörítve, retusálva, stb.
Figyelem! A Képek nagy méretűek (~12 Megapixelesek), lassabban töltődnek be kattintás után.

Nappali (vagy inkább ködös) kültéri kép:

 

Nappali, beltéri, megvilágítatlan kép:

 

Ugyan az vakuval:

 

És kültéri, éjszakai kép
(igen, itt sincs manipulálás):

 

Mindenki döntse el maga, hogy milyenek a képek. Részemről csak annyi, P9-es azért még most is szebb képeket lő(ne)…
Jöjjön a végszó!

Pró:
[intense_icon source=”captain-icon” type=”055″] Reális ár (~38 ezer pénz),
[intense_icon source=”captain-icon” type=”055″] Korrekt sebesség,
[intense_icon source=”captain-icon” type=”055″] Megfelelő hangerő,
[intense_icon source=”captain-icon” type=”055″] Android 9.0,
[intense_icon source=”captain-icon” type=”055″] Kevés felesleges alkalmazás,
[intense_icon source=”captain-icon” type=”055″] Dupla koppintásos képernyőzár.

Kontra:
[intense_icon source=”captain-icon” type=”057″] Gyenge kijelző,
[intense_icon source=”captain-icon” type=”057″] Alsó kategóriás optika,
[intense_icon source=”captain-icon” type=”057″] Feledékeny beállítások,
[intense_icon source=”captain-icon” type=”057″] Nincs dupla koppintátos feloldás,
[intense_icon source=”captain-icon” type=”057″] Nincsenek értesítési ledek.

ÉRTÉKELÉS
  • Hardver
  • Szoftver
  • Optika
  • Felhasználói élmény
  • Ár/Érték arány
3.3

Verdict

Alsó-középkategóriás telefonként, negyvenezer forintos árával a Digi, “saját márkás” R2-es telefonja, hétköznapi használatra teljesen megfelelő, ha képesek vagyunk olykor kompromisszumokra bizonyos dolgokban.