…mert nem ez folyik a csapból is hetek óta, és egészen biztos te sem unod még…

Na jó, mindenki erről beszél. És mint valamire való blog, én is írnék pár dolgot. Nem biztos, hogy szépeket (sőt!), vagy tetszőt, de az nem is én lennék.

(Előszőr is pár szót magamról…
43 éves, életerős pasi vagyok. “Koromnál”, genetikai örökletességemnél, és életvitelemnél fogva már én sem mondhatom el magamról, hogy makk egészséges lennék, mégha sokszor így is érzem. Adott a magas vérnyomásom, ami öröklött, és a cukorbetegség, ami viszonylag újkeletűbb (5-6 éves), de állítólag ez is öröklött. Ezt megtámogatom a rendszeres dohányzással, kávézással, és természetesen a jó magyaros kajákkal… Amúgy meg raktárban csellózom…)

Szóval itt van ez a koronavírus, és terjed. És ezzel együtt a pánik, a félelem és az irdatlan emberi hülyeség, az idiótaság is. És ez utóbbi az, ami felbosszant, amiért most klaviatúrát ragadtam. Mert egyébként nem akartam a témával kapcsolatban írni.

A témában már sokan, és sok mindent el- és megmondtak. Pl itt és itt is, érdemes megnézni, meghallgatni. Mégis, az emberek egy jelentős része mit tesz? Pánikol és faszságokat művel. Úgy, mint rengeteg hülyeséget oszt meg, felvásárol mindent, mintha nem lenne holnap.



Erre egy másik példa: múlt héten elmentem a piacra, mondván veszek valami húsfélét a rizseshúsomhoz. Húst nem, viszont agyfaszt azt annál inkább kaptam. Faszi, két kezében, egy-egy szatyor hússal, nem volt rest megkérdezni az eladót, hány kilo lehet a pultban lévő csirkecomb. Miután a 15-16 kilonyi húsból kért volna tizet, az eladó közölte vele, hogy, maximum ötöt tud adni, mert mások is venni akarnak még. Faszi közölte, hogy őt az nem érdekli. Erre az eladó, elhajtotta, nem szolgálta ki.

Persze, hogy felbőszítenek az ilyenek. Miért kell ennyire idiótának lenni?

Nincs kijárási tilalom, nem álltak le sem a vágóhídak, sem a beszállítók. Csak megnehezült a dolguk, mert egyesek világvégét vizionáltak. Pedig csak ők maguk idézték elő a logisztikai nehézségeket. És ami még ennél is sokkal nagyobb baj, az az, hogy mások, akik egyszerűen csak a szokásos mennyiségüket szerették volna megvenni (nem betárolni!), pont azok nem jutottak, jutnak hozzá az áruhoz.
Nem baj, majd megyünk hozzájuk vendégeskedni, mert nekik teli a hűtőjük.

Mint azt említettem, életerős pasi vagyok. Nem vagyok annyira felelőtlen, hogy olyan kijelentést tegyek, hogy “én nem félek a vírustól“, de tény: nem pánikolok. Naponta eljárok tömegközlekedéssel dolgozni, élem az életem. Örülök, hogy van munkám, ezáltal bevételem. Nem szeretnék arra gondolni, hogy mi lenne, ha ténylegesen leállna a tömegközlekedés, ha azt mondanák, hogy holnaptól bizonytalan ideig nem kell bemenni csellózni. Tudok örülni annak, hogy az élet zajlik.

Még úgy is, hogy minden nap aggódom a menyasszonyomért, és muteromért, akikkel közös albérletben lakunk. Mert bármikor megfertőzhetjük egymást. Mert mind a hárman dolgozunk.
Magam miatt nem aggódom. Maximum megfertőződöm, de én legyűröm. Életerős vagyok a nyavajáimmal együtt is. De a családom féltem.

De emiatt nem fogom felvásárolni az összes készletet, nem fogok hülyeségeket posztolgatni, nem veszek részt a pánikkeltésben.
És te se tedd!

Moss kezet! Eggyel többször. Vigyázz az idősebb családtagjaidra. Ha megteheted, maradj otthon. Ne vásárolgass indokolatlanul, pláne ne sokat. Online se!
És ha egyszer véget ér ez a járvány, és szembesülsz majd a kialakult gazdasági válsággal, tedd fel magadnak a kérdést: te vajon mennyire járultál hozzá?

Nem szeretném ezt a bejegyzést ennyire komoran zárni…
Nálunk, a Havanna lakótelepelepen, lassan egy hete, hogy minden este, pontban 20:30-kor, mindenki kimegy az erkélyre, az utcára, és hangos tapsolással, élteti az orvosokat, ápolókat, az egészségügyben dolgozókat, így köszönve meg áldozatos és fáradhatatlan munkájukat, bíztatva őket, hogy #veletekvagyunk !