Húsvét van. A sors különös iróniája, hogy a Biblia szerint -állítólag- tegnap támadt fel Jézus, én pedig ugyan ezen a napon döntöttem úgy -hosszas vajúdás után-, hogy talán ideje bezárnom a blogom.

Irónikus a dolog, mert kábé két hete találtam meg a jelenleg használt sablont az oldalhoz, amit kerestem; irónikus, mert kábé egy hete fordítom magyarra, és pár nap múlva el is készülök vele. És irónikus, mert alig egy hét múlva -ezen a héten- lejár a tárhely- és a domain szerződésem. Amit -a helyzet jelenlegi állása szerint- nem valószínű, hogy meg fogok hosszabítani.

Persze addig még történhet sokminden…

Most kellene valamiféle indoklás, elmélkedés, meg hasonlók…
Elmélkedni -meg hasonlók- nem szeretnék. Indoklásnak sokmindent mondhatnék. Kezdve a csökkenő interakcióktól, a stagnáló érdeklődésen át, egészen a járványhelyzetig bezárólag.
Profán indokom van: anyagi értelmben véve szar helyen melózom, és most sajnos pont olyan időket élünk, ahol abból kell gazdálkodni, ami van.

Egy szó, mint száz: jelenleg minimális esélyt látok a blog fenntartására. Persze csodák még történhetnek. Ha ez így is van, akkor jövő héten újabb poszttal jelentkezem. És ha ez így van, akkor ez azt is jelenti, hogy vannak még csodák, és a blog továbbra is él. És virul.

És ha nem?…
Akkor meg jön az offline állapot. Egy időre. Aztán majd egyszer, mikor már kicsit stabilizálódtak a dolgok, akkor talán újra nekiugrok az egésznek. Mint ahogy azt tettem már eddig is vagy kétszer-háromszor.

Bárhogy is alakuljon, én köszönöm megtisztelő figyelmeteket, visszajelzéseitek, kritikáitokat.
Így, vagy úgy, de előbb, vagy utóbb: ismét jelentkezem.

Que Sera, Sera,
Whatever will be, will be
The future’s not ours to see
What will be, will be.
Que sera, sera.