Helló, helló / Újra itt vagyok, / Vissza kellett jönnöm hozzád / És lehet, hogy maradok.

Legutóbbi bejelentkezésem óta alig egy hét telt el. Akkor -úgymond- elköszöntem. Én tényleg fel voltam rá készülve (?), hogy három évnyi -ismételt- blogolás után, talán megint egy kis kényszerpihire menjek.

De nem így történt. Szerencsére.

Ez leginkább páromnak köszönhető…
Ő volt ugyanis, aki nem hagyta annyiban a dolgot. Rendszeren olvassa, véleményezi, kritizálja írásaimat. És tudja mit jelent nekem a blog, ennek írása, és az ő véleménye. És nem akarta kárba veszejteni a -szerinte- sok szép és jót, amit megosztottam.
És anyagilag is segített, amiért szintén csak hálás vagyok neki. Mert ha ő nem áldoz rá, én biztos hagytam volna elveszni az egészet. Most igen.

Szóval, egy szó mint száz: még itt vagyok, és még egy évig garantáltan itt is leszek. És remélehetőleg ennyi idő elég arra, hogy rendeződjenek a dolgok itt, és körülöttünk, szerte a nagy világban. Minden tekintetben.

Tudom, tudom. / Nem láttál rég / Bármit is mondasz / Szemedben a megértés tüze ég.