Történt némi változás az életemben, de semmi olyan, ami megütné azt az ingerküszöböt, hogy blogot kellett volna ragadnom miatta. Viszont vannak, lesznek más változások, amik miatt viszont igen…

Az egyetlen említésre méltó történés az elmúlt (kimaradt) három hónapból talán csak az, hogy munkahelyet váltottam. Ez sem a a váltás okán érdekes, hanem azért, mert talán ez az a bizonyos munka(hely), amiben örömömet is lelem. És nem csak a munkakörben, hanem úgy összességében. És remélem ez így is marad.

Akkor mire fel volt a három hónapos kihagyás? – Jön a kérdés.
Talán csak fáradok. Belülről…
Belekezdtem abba, foglalkozom ezzel, csinálom amazt, s közben semmi sehova se nem vezet. Csak az idő múlik. Csoda ha fárad az ember?

Hogy hogyan és milyen tempóban habzsoljuk az életet, szinte mindig az életkorunk határozza meg. Ebben a versenyben már gyermekkorunktól rész veszünk, és soha nem állunk meg. Mintha minél előbb a végire szeretnénk érni. Ahogy érettebbek leszünk, alkalmanként lassítunk, hogy körülnézzünk és élvezzünk bizonyos pillanatokat. Ez a felnőtté válás biztos jele. Idős korunkban, amikor a tempó lelassul és a verseny a vége felé közeledik, időnk legnagyobb részét emlékezéssel töltjük, és elcsodálkozunk azon, hogy vajon hová is rohantunk annyira.

Sok minden okán végül arra jutottam, hogy
– a fórumot bezártam, és majd végleg megszüntetem,
– Facebookról is törlöm magam (csak még végig kell gondolnom),
– marad a MeWe, Viber, Telegram.

Meg én és a blog.
Újévtől.