Nem fogok hőbörögni, uszítani, vagy prédikálni amiatt, hogy hova jutottunk (infláció, elszálló árak, rezsi csökkentett rezsi csökkentés, stb). Felesleges. (Itt) van az a pillanat, mikor ráébred az ember, hogy öt lehetőség közül választhat. Vagy inkább csak háromból…

Mert az nem opció, hogy akinek van (megfelelő szintű) nyelvtudása, anyagi fedezete és kapcsolati rendszere, az egyszerűen elhagyja az országot. Nem opció, mert az meg is teszi. Vagy már meg is tette.

Az sem opció, hogy támogatjuk, mi több, tapsolva bólogatunk és ajnározzuk a rendszert. Mert az elmúlt tizen évben -és a legutóbbi választásokon is- ez történt, és tessék-lássék: hát ide jutottunk.

Marad három lehetőség, kezdem a “közép úttal”.
Egyszerűen beleszarni az egészbe! Nem megy szabályosan? Majd megy feketén. Nem kell annyi adót fizetni, sőt! Úgy csökkentem a kiadásaim, ahogy tudom és/vagy nem szégyellem. Jó eséllyel jó darabig biztos jól elleszek. Aztán meg majd maximum bírságolnak, végrehajtanak. Na de miből is? A nincsen többől? Jöhet a börtön. Kit érdekel a priusz, ha van kaja, tető a fejem felett, orvosi ellátás, kulturális- és tanulási lehetőség. Maximum csak a család roppan bele. Mondjuk a jelenlegi helyzetbe is, lassan…

Aztán van a gyengéknek való lehetőség.
Naívan reménykedsz, nem lázongasz viszont tűrsz, talán majd jobb lesz. De nem, spirálból spirálba kerülsz: egyre éhesebben fekszel le, a sötét és hideg szobádban télen, mielőtt jönnek majd kilakoltatni. De azt nem várod meg. Majd felkelsz, mint mindig a mókuskerék újabb napján, de munkába menet inkább a metró elé veted magad. Vagy a Dunába. Esetleg le az erkélyről.
Lehetőség, ami neked esetleg jó. Csak a környezetednek szar.

Végezetül pedig a harmadik opció.
Igen, te is lemész az utcára. Csak nem transzparensekkel, és nem tüntetni. Hanem fegyverekkel és rendet tenni.
Várjunk csak! Ez paradoxon-gyanús. Mert ha nem lenne ennyi beszari birka ebben az országban, akkor már nyilván el lett volna kergetve a picsába a hatalom, ergo (valószínűleg) nem lenne olyan szar a helyzet, hogy utcára kelljen vonulni.

Na jó, itt a végébe én is belezavarodtam.
Akkor hogyan is tovább?